Norman Reedus nagy pillanatai - Film

Népszabadság • Szabó G. László  • 2004. december 17.

Tartott, ameddig tartott. Norman Reedus, a floridai születésû, harmincöt éves amerikai színész és Helena Christensen, a világszerte ismert dán topmodell végérvényesen búcsút intettek egymásnak. "Ennyi volt, vége!" - fogalmazott tömören a skandináv szépség. "Nem húzhattuk tovább!" - vélekedik a rokonszenves fantasy-hõs, aki most romantikus lovagként tûnt fel a Bûbájos boszorkákban. Page szerelmét alakította, akinek nem okoz gondot a mágia.

Nate, a pajzán démon párja tudja, mi kell a nőnek. Például liliomcsokor, amikor egyáltalán nem várja. A többi már jön magától. Jól időzített mosolyával pillanatok alatt leveszi a lábáról flúgos kedvesét.

- Nate vállán a létezés kelta kereke díszeleg. Önnek van egy szemölcse az ajka felett.

- Hét-nyolc évvel ezelőtt, amikor filmezni kezdtem, sokan mondták, hogy vetessem le. Nem hallgattam rájuk. Azt mondtam: ez az én pici kis "tetkóm". Nate vállán, a Bűbájos boszorkákban a négy elem kapcsolódik egymásba. Az én arcomon ebben a jelben a tűz, a víz, a föld és levegő.

- Szerelmük első hónapjaiban Helena Christensen azt nyilatkozta: mágikus pasit szeret. Azóta nyilván elillant a varázs.

- Épp ez volt az oka az elválásunknak. Kihűlt közöttünk a szerelem. Sokkal kevesebbet voltunk együtt, mint amennyit szerettünk volna. Mindkettőnknek annyi elfoglaltsága volt, hogy sokszor hónapokig nem láttuk egymást. Tehát nem az történt, hogy jött egy másik, akibe belehabarodtunk, hanem szép lassan kihűlt köztünk a nagy érzelem. Egy idő után azt vettük észre, hogy már csak a gyerek tart össze bennünket.

- Hány éves a srác?

- Négy.

- Apja fia?

- Még mindig nem tudom eldönteni. Nagy kópé, az biztos. De a gesztusaival, a mosolyával tiszta anyja. Imádom őt. Szerencsére úgy váltam el Helenától, hogy bármikor találkozhatunk, akkor látom őt, amikor akarom. Szeretnék példás apa lenni, de nem mindig sikerül. Az életvitelem nem igazán teszi lehetővé.

- Volt idő, amikor ön is modellkedett?

- Ez már azután történt, hogy megismerkedtem Helenával. Előtte semmi. Los Angelesben dolgoztam egy autószervizben. De ott sem kocsikat, hanem Harley Davidsonokat bütyköltem. Úgy néztem ki, mint egy texasi olajfúró. Esténként kefével súroltam a kezemet. Még a fülem is koszos volt. A barátaim azzal hecceltek, hogy úgy nézek ki, mint egy tönkrement olajmágnás.

- Arábia hercegét szóba sem hozták?

- Az ki?

- Kalandhős. Sivatagi lovag.

- Én a szerviz királya sem lehettem, nem még Arábia hercege. Los Angelesben mindenki színész akar lenni. Én voltam talán az egyetlen, akit ez a gondolat nem foglalkoztatott. Csak egy sorsfordító pillanatra vártam.

- A Harley Davidsonok között.

- Egyszer egy barátom elvitt egy partira. Nem nagyon volt kedvem hozzá, mert egész nap meg sem álltam. "Majd válogatunk a csajok közül, aztán lesz, ami lesz" - próbált kedvet önteni belém, és addig dumálta az agyamat, hogy elmentem. És ennyi kellett ahhoz, hogy fordulatot vegyen az életem. Odajött hozzám egy pasi, hogy már jó ideje nézeget, és lát bennem valamit. A vége az lett, hogy pár nappal később már kamera előtt álltam. Filmszerepet kaptam. Játszottam. Bekövetkezett az, amire sosem vágytam. Tetszett, hogy valaki más lehettem, nem a szervizbeli fiú.

- Mikor is történt mindez?

- Hét évvel ezelőtt.

- Azóta több mint harminc filmben szerepelt. Szép termés. Helenával hol ismerkedett meg?

- Az is egy jól sikerült parti volt. Egy festőművész barátom ünnepelte a születésnapját, ha jól emlékszem, egy japán étteremben. Egyszer csak felbukkant Helena. Azt hittem, káprázik a szemem. Olyan kisugárzása volt, hogy nem tudtam szabadulni tőle. Mint egy kamaszgyerek, folyton ott toporogtam a közelében, és megint csak a nagy pillanatra vártam. Hogy ki tudna bemutatni neki, vagy hogy ejtse el a retiküljét, és én majd felkapom, de semmi. Csak álltam és vártam.

- Eszébe sem jutott, hogy odalépjen hozzá és...

- ... nem volt egyedül! Olyan arcok között ült, hogy semmi lehetőségét nem láttam annak, hogy hozzá férkőzhessek. Aztán, mint egy hollywoodi filmben, valaki meglökte a poharát, és kidűlt a pezsgője. Na, ez lett az én várva várt pillanatom! Hoztam neki egy másikat, és bemutatkoztam neki. Attól a perctől fogva nem tágítottam mellőle. Úgy váltunk el aznap este, hogy bár két kortyot ittam csupán, szédültem a boldogságtól. A telefonszámát nem adta meg, de azt ígérte, nemsokára megkeres. Persze hogy nem hittem neki. Azt gondoltam, így akar lerázni. Hát nem! Pár nappal később már a lakásom ajtaján dörömbölt. Nem működött ugyanis a csengő... Öt évet töltöttünk együtt.

- Helenának köszönhetően a modellkedésbe is belekóstolt.

- Igen, erre ő beszélt rá. Egy svéd divatcég reklámarcai voltunk. Egy olyan cégé, amelynek a világ tizennégy országában van bolthálózata. Ez felért egy jó filmszereppel.

- A fotózás?

- Az is. Ott is játszani kellett. Mindig más arcomat mutatni. Egy jó filmmel sokfelé eljut az ember. Egy közepessel azonban sehova. Azért mondtam, hogy ez a divatfotózás jó ötlet volt, mert olyan országokba is eljutott az arcom, ahol filmszínészként egyáltalán nem ismertek.

- "Rémhír-szakos" egyetemista volt a Pletykában, csavargó fiatal a Szektában, vámpírpusztító fegyverek zseniális mestere a Pengében, egy különös in flagranti hőse a Sötét kikötőben, elvetemült bűnöző a Testvérbosszúban, alvilági alak a Hat gyilkosság, egy vasárnapban. Itt, most, Karlovy Vary fesztiválján egy rongyos csavargó a The Beatnicksben. Sehol egy jó fiú, egy rokonszenves, szeretni való ember, csak most, a Bűbájos boszorkák című amerikai tévésorozatban.

- Azért Nate sem egy hibátlan jellem! Neki is vannak titkai. Két gyerkőcéről sosem beszélt Page-nek. Azt mástól tudja meg a nő, nem tőle. Igen, úgy látszik, a rendezők csak ezt látják bennem. A fekete bárányt. A gazfickót. A gyilkos fenevadat. Ha jól belegondolok, a krimik, a horrorok és az akciófilmek mellett legfeljebb a sci-fi-történetekben lehetek más. Nekem az elvetemült állatok, a kiszámíthatatlan, sötét alakok szerepköre jutott. Nálam már csak Christopher Walken kap kegyetlenebb figurákat. De őszintén mondom: nem is vágyom a pozitív hős "beosztásra... Hollywood legyőzhetetlen alakjai egytől egyig papírmasé figurák. Lehet, hogy a tinilányok rajonganak értük, számomra unalmasak. Színészként, úgy gondolom, sokkal többet mutathatok olyan emberek bőrében, akiknek ilyen-olyan bűnök nyomják a lelküket. Vagy nem nyomhatják, mert lelketlenek. Egy ilyen szerep felépítéséhez sokkal több fantázia kell, mint egy álomlovag megformálásához. Ezeket a feladatokat boldogan hagyom meg másoknak.

- Ne vegye zokon, de így szemtől szemben sem egy mesebeli király. Inkább a mindenre elszánt idegenlégióst vagy a bevetés előtt álló dzsungelharcost látom önben.

- Idegenlégiós? Dzsungelharcos? Jobbat nem is mondhatott volna. Ezek a nekem való figurák! Én az életben is a nagy kalandokat keresem, de a legizgalmasabb helyzeteket mindig egy szerep révén kapom meg. Mostanában egyre inkább úgy érzem: a fiamnak játszom. Hogyha majd felnő, azt tudja mondani: "Az én apám egy igazi hős."